6. fejezet

Alexában most tudatosult az, hogy talán tényleg nem is az ő világukban vannak. Azonnal Szonja felé akart rohanni, de az erős szorítás megakadályozta.
-Engedj el!! ENGEDJ EL, TE ROHADÉK! - üvöltötte teli torokból, mire megint csak nevettek?
-Te Marcus, nem altatózzuk be őt is? - kérdezte Zack az öccsétől. Választ nem is adott, hanem egyből egy tűt nyomott a nyakába, amin keresztül a vénájába engedte az altatót.
Alexa felordított, majd eltűnt a szeme elől a fény.

Kinyitottam a szemem, és a fény vakítóan hatott. Egy szakállas férfi kezeiben feküdtem, aki lenézett rám. Én gyorsan alvást tettettem. Hallottam, ahogy a két férfi beszélget egymással.
-...Nem hiszem. Szerintem elsőnek cellákba kerülnek, majd a király dönt sorsukról. Meghalnak, vagy visszakerülnek az életbe, azt már nem tudom. - mondta Zack
-Nyolc ezer pento. Rengeteg pénz. Talán még a királynál is gazdagabbak leszünk.
-Marcus?! Egyáltalán figyelsz te rám? - vonta kérdőre testvérét.
-Bocsi, csak elkalandoztam. Hé, ez itt ébredezik. - nézett le a kezében tartott lányra.
Erre a szóra az én szemeim is felpattantak.
-Nem baj, már úgyis mindjárt ott vagyunk.
Leakartam ugrani, de a combomba hirtelen éles fájdalom nyilallt és felszisszentem.
-Mi van kicsikém fáj? - vigyorgott rám Zack, mire csak elfordítottam a fejem és akkor megláttam a várost, és a közepén a hatalmas erődítményt.
-Hol vagyunk? - kérdezte halkan Alexa
-Melodes városában, kislány. - válaszolt neki Marcus.
-Ezzel sokat mondtál. - mérgelődött magában.
Ahogy mentünk végig az utcákon és utakon mindenki megbámult minket. Egy jó tíz perc séta után egy hatalmas kapuhoz értünk.
-A két lányt hoztuk el. - váltott komolyabb szóra Zack, mikor az őrökhöz értünk. Az egyik odalépett hozzám, és megvizsgálta a pulzusom, és bólintott, majd ugyanezt megtette Alexával is, majd egyet füttyentve azt mondta, hogy "igen szép fogás".
-De még mennyire. - válaszoltak egyszerre a testvérek, majd bementek a kapun egyenesen a királyi teremben, ahol már várták őket.
A király körülbelül huszonöt huszonhat éves lehetett, körülötte sok sok őrrel és szolgálóval.
-Tudok állni! Nehogy már megterheljem a gyenge karjaidat. - ripakodott rá Marcusra Alexa, akit azonnal elengedett, így a lány a földre esett. -Köszönöm..barom. - tápászkodott fel, majd Szonjához sietett.
-Engedje el! - utasította Zacket, aki lábra állított. Alexára támaszkodva néztem rá a királyra, aki szórakozottan bámulta Alexát.
-Végre elmondaná, hogy mit akar velünk? - kérdeztem.
-Hát persze. - húzta széles mosolyra a száját a király. - Megöletlek titeket.
-Mire jó ez? - vágott a szavába Alexa.
-Látom még nem tudtok erről, de jobb is ez így. - állt fel az uralkodó, és felénk sétált. Mindkettőnket végig mért. A testvérpárnak odaadta a jutalmat, és távozásra utasította őket.
-Szóval mi is a nevetek?
-Miért kéne elmondanunk, ha úgyis meghalunk? - nevetett fel Alexa.
-Mert lehet, hogy nem halsz meg.
-Nem inkább többes szám? - kérdezett vissza a királytól.
-Majd meglátjuk. - mosolyodott el ismét a király. - De visszatérve, mi a nevetek?
-Elsősorban mi a te neved? - kérdeztem.
-Henrik vagyok, de most már mindenképp ti következtek.
-Segíts a barátnőmön, és elmondom a nevünket. - ajánlotta fel Alexa.
-Segítek, csak mond már végre. - közben intett két szolgának, hogy vigyenek el engem az ápoló szobába.
Az egyik ápoló azt mondta, hogy műteni kell, így megint el fognak altatni.
-A nevem Alexa. - mondta barátnőm, és aggodalmasan utánam nézett, amikor kivittek.
Henrik, Alexa és három őr maradt a helységben.
-A barátnőm meg Szonja.
-Nagyon örvendek Alexa. - mosolyodott el Henrik.
-Én is. - mondta gúnyos mosollyal kísérve Alexa.

5. fejezet

Bálint hátat fordított nekünk és mi utána indultunk. Egy gondolat cikázott át a fejemen. Mi van, ha éppen ő az, aki fel akar adni minket. Megfogtam Alexa karját, hogy rám figyeljen.
-Nem bízok én ebben a fiúban. - suttogtam aggodalmasan. - Mi van, ha ő akar minket elvinni, hogy megöljenek?
- Te elhiszed ezt az egészet, hogy szellem világban vagyunk? Hogy meg akarnak minket gyilkolni? Ez biztos, hogy csak egy kandikamera, vagy valami ilyesmi. Bár engem is a hideg ráz ettől a fiútól.
Nem hallgattam barátnőmre és csendben felvettem egy nagyobb követ és mögé lopóztam. Mielőtt hátrafordult volna a fejbe ütöttem a nagy kővel, ami nagy meglepetésemre darabjaira esett. Alexa megragadta a karom, és az erdő felé húzott. Mindketten rohantunk, ahogy csak tudtunk befele a rengetegbe. Mikor hátranéztem Bálint sehol sem volt.
Nem tudom, hogy milyen sokat futhattunk, de a lábaimat már kezdtem nem érezni. Alexa is már botladozott mellettem.
-Álljunk meg. - lihegtem, és térdeimre támaszkodva bámultam a földet, miközben levegőért kapkodtam.
-Rendben, szerintem már leráztuk.
Egy ösvényre tévedtünk. Alexa össze-vissza forgolódott, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy Bálint nincs a közelünkben, majd ismét megszólalt.
-Te is hallod ezt? - nézett rám ijedten.
-Mit? - kérdeztem vissza, mert én nem hallottam semmit.
Alexa a derekára kötött pulcsijába markolt, majd fojtott hangon folytatta.
-Valakik jönnek arról. - és a hang irányába mutatott.Arra fordítottam fejemet, és én is hallottam a halk lépés zajokat. Mindkettőnknek földbe gyökerezett a lába, majd Alexa közel hajolt hozzám és azt súgta:
-Bújjunk el a mögé a fa mögé, de gyorsan.
Halkan közelítettük meg a fát, és amikor egy méterre voltunk tőle gyorsan mögé ugrottunk. Én a fához simultam barátnőm meg guggolva figyelte, hogy kik jönnek. Hirtelen hangos nevetés ütötte meg a fülünket. Két férfi közeledett felénk, hála égnek egyikőjük sem vett észre minket.
Alexa hátrált egy lépést, és egy száradt gallyra lépett, ami természetesen hangosan megreccsent. Alexa cifra káromkodásba kezdett, amire végképp felfigyelt a két felfegyverkezett férfi. Az egyikőjük a puskájáért nyúlt, a másik pedig megindult a hangirányába. Alexa ijedten nézett rám.
-Két irányba kell futnunk. - utasítottam barátnőmet, mire egyetértően bólintott. Lassan felállt, megöleltük egymást, majd azonnal futásnak eredtünk. A két férfi észre vett minket és a nyomunkba eredtek.
Mikor hátranéztem Alexát már sehol sem láttam,csak az őt üldöző férfit. Amikor visszafordultam pontosan előttem állt a másik férfi, fegyverét felém tartva. Azonnal irányt változtattam, és futottam, ahogy csak a lábam bírta. De ez sem volt elég gyors, mert hirtelen égő fájdalmat éreztem a combomban. Összeestem és a fájdalmas helyre nyúltam, mikor szemem elé emeltem a kezem, az vöröslött a vértől. A fájdalomtól felordítottam, majd minden elsötétült előttem.

Alexa sebesen rohant, de megtorpant, mikor egy gyors folyású folyó partjához ért. Háta mögé nézett, de nem látott senkit. Mély lélegzetet vett, majd a legközelebbi fára felmászott és egy ágára ráült.Hamarosan meghallotta üldözője lépteit. Majd a férfi felnézett a fára és felnevetett.
-Látod ezt itt nálam? - mutatott a puskájára. - Esélytelen, hogy ne szedjelek le onnan drágaságom.
Alexa megfogta a fa termését, ami igen szúrósnak bizonyult, majd a borostás barna hajú pasinak dobta. Ő könnyűszerrel elkapta, és megint élesen felnevetett.
-Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte még mindig nevetve.
-Egy próbát megért. - vállal vont, majd lemászott a fáról, és azonnal futni akart, de az üldözője elkapta a karját és magához húzta.
-Nem mész sehova kislány!
Alexa egy hatalmas pofonnal jutalmazta elkapóját, aki viszont meg sem érezte, és ismételten felnevetett.
-Látom elég jó kedvedben vagy. - mondta gúnyosan Alexa.
-Hát még jó hogy! Nem is tudod, kislány, hogy mennyit kapok érted ha az uralkodó elébe viszlek.
-Uralkodó? Hol vagyunk? A középkorban? - nevetett fel Alexa.
-Látom még semmiről sem tudsz. - szorította meg erősebben a karját a férfi, aki legalább két fejjel magasabb volt, mint a lány.
-Na gyere, nézzük meg, hogy a bátyám végzett-e már a barátnőddel.
Alexában azonnal megállt az ütő, majd ismét lekevert egy pofont a férfinak, amitől csak az ő keze fájdult meg jobban.
-Édesem, hát még mindig nem tanultad meg? Mi, holtak, nem érzünk fájdalmat, nem tudsz megsebesíteni.
-Már te is ezzel jössz? Itt mindenki megbolondult? - mondta, majd szarkasztikusan felnevetett.
A férfi megrántotta a karját, és visszafele indultak. Alexa többször próbálta kirántani a kezét a szorításából, de sikertelenül.
-Túlságosan is kitartó vagy. - nézett rá a lányra mérgesen. - Óh, már ott is vannak Zackék, a bátyámék.
Alexa arra felé nézett, és felsikoltott. Zack Szonját a karjaimaban, ájultan hozta feléjük, a combjából pedig ömlött a vér.