Bálint hátat fordított nekünk és mi utána indultunk. Egy gondolat cikázott át a fejemen. Mi van, ha éppen ő az, aki fel akar adni minket. Megfogtam Alexa karját, hogy rám figyeljen.
-Nem bízok én ebben a fiúban. - suttogtam aggodalmasan. - Mi van, ha ő akar minket elvinni, hogy megöljenek?
- Te elhiszed ezt az egészet, hogy szellem világban vagyunk? Hogy meg akarnak minket gyilkolni? Ez biztos, hogy csak egy kandikamera, vagy valami ilyesmi. Bár engem is a hideg ráz ettől a fiútól.
Nem hallgattam barátnőmre és csendben felvettem egy nagyobb követ és mögé lopóztam. Mielőtt hátrafordult volna a fejbe ütöttem a nagy kővel, ami nagy meglepetésemre darabjaira esett. Alexa megragadta a karom, és az erdő felé húzott. Mindketten rohantunk, ahogy csak tudtunk befele a rengetegbe. Mikor hátranéztem Bálint sehol sem volt.
Nem tudom, hogy milyen sokat futhattunk, de a lábaimat már kezdtem nem érezni. Alexa is már botladozott mellettem.
-Álljunk meg. - lihegtem, és térdeimre támaszkodva bámultam a földet, miközben levegőért kapkodtam.
-Rendben, szerintem már leráztuk.
Egy ösvényre tévedtünk. Alexa össze-vissza forgolódott, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy Bálint nincs a közelünkben, majd ismét megszólalt.
-Te is hallod ezt? - nézett rám ijedten.
-Mit? - kérdeztem vissza, mert én nem hallottam semmit.
Alexa a derekára kötött pulcsijába markolt, majd fojtott hangon folytatta.
-Valakik jönnek arról. - és a hang irányába mutatott.Arra fordítottam fejemet, és én is hallottam a halk lépés zajokat. Mindkettőnknek földbe gyökerezett a lába, majd Alexa közel hajolt hozzám és azt súgta:
-Bújjunk el a mögé a fa mögé, de gyorsan.
Halkan közelítettük meg a fát, és amikor egy méterre voltunk tőle gyorsan mögé ugrottunk. Én a fához simultam barátnőm meg guggolva figyelte, hogy kik jönnek. Hirtelen hangos nevetés ütötte meg a fülünket. Két férfi közeledett felénk, hála égnek egyikőjük sem vett észre minket.
Alexa hátrált egy lépést, és egy száradt gallyra lépett, ami természetesen hangosan megreccsent. Alexa cifra káromkodásba kezdett, amire végképp felfigyelt a két felfegyverkezett férfi. Az egyikőjük a puskájáért nyúlt, a másik pedig megindult a hangirányába. Alexa ijedten nézett rám.
-Két irányba kell futnunk. - utasítottam barátnőmet, mire egyetértően bólintott. Lassan felállt, megöleltük egymást, majd azonnal futásnak eredtünk. A két férfi észre vett minket és a nyomunkba eredtek.
Mikor hátranéztem Alexát már sehol sem láttam,csak az őt üldöző férfit. Amikor visszafordultam pontosan előttem állt a másik férfi, fegyverét felém tartva. Azonnal irányt változtattam, és futottam, ahogy csak a lábam bírta. De ez sem volt elég gyors, mert hirtelen égő fájdalmat éreztem a combomban. Összeestem és a fájdalmas helyre nyúltam, mikor szemem elé emeltem a kezem, az vöröslött a vértől. A fájdalomtól felordítottam, majd minden elsötétült előttem.
Alexa sebesen rohant, de megtorpant, mikor egy gyors folyású folyó partjához ért. Háta mögé nézett, de nem látott senkit. Mély lélegzetet vett, majd a legközelebbi fára felmászott és egy ágára ráült.Hamarosan meghallotta üldözője lépteit. Majd a férfi felnézett a fára és felnevetett.
-Látod ezt itt nálam? - mutatott a puskájára. - Esélytelen, hogy ne szedjelek le onnan drágaságom.
Alexa megfogta a fa termését, ami igen szúrósnak bizonyult, majd a borostás barna hajú pasinak dobta. Ő könnyűszerrel elkapta, és megint élesen felnevetett.
-Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte még mindig nevetve.
-Egy próbát megért. - vállal vont, majd lemászott a fáról, és azonnal futni akart, de az üldözője elkapta a karját és magához húzta.
-Nem mész sehova kislány!
Alexa egy hatalmas pofonnal jutalmazta elkapóját, aki viszont meg sem érezte, és ismételten felnevetett.
-Látom elég jó kedvedben vagy. - mondta gúnyosan Alexa.
-Hát még jó hogy! Nem is tudod, kislány, hogy mennyit kapok érted ha az uralkodó elébe viszlek.
-Uralkodó? Hol vagyunk? A középkorban? - nevetett fel Alexa.
-Látom még semmiről sem tudsz. - szorította meg erősebben a karját a férfi, aki legalább két fejjel magasabb volt, mint a lány.
-Na gyere, nézzük meg, hogy a bátyám végzett-e már a barátnőddel.
Alexában azonnal megállt az ütő, majd ismét lekevert egy pofont a férfinak, amitől csak az ő keze fájdult meg jobban.
-Édesem, hát még mindig nem tanultad meg? Mi, holtak, nem érzünk fájdalmat, nem tudsz megsebesíteni.
-Már te is ezzel jössz? Itt mindenki megbolondult? - mondta, majd szarkasztikusan felnevetett.
A férfi megrántotta a karját, és visszafele indultak. Alexa többször próbálta kirántani a kezét a szorításából, de sikertelenül.
-Túlságosan is kitartó vagy. - nézett rá a lányra mérgesen. - Óh, már ott is vannak Zackék, a bátyámék.
Alexa arra felé nézett, és felsikoltott. Zack Szonját a karjaimaban, ájultan hozta feléjük, a combjából pedig ömlött a vér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése