...Egyre közeledett hozzánk. Az arca kezdett már-már látszódni, Alexa elsírta magát. Mélybarna szemeimbe könnyek szöktek. Barna egyenes hajam a vállamon pihent, vékony ajkaim remegni kezdtek. Elég hideg volt, szerencse hogy egy hosszú bordó pulcsi volt rajtam és a világos színű csőfarmeremet hordtam egy Vans cipővel. Alexa futni kezdett az alak felé, aki tárt karokkal várta. Szőkés barna haja szált mögötte, csizmája nem is érte a földet. Amint oda ért a nyakába ugrott, nem is nézte hogy ő az akire tényleg számított. Én is közelebb mentem hozzájuk. Láttam, hogy Alexa könnyei lecsorognak a fiú vállára. Ő volt az. Martin. A fiú a szemembe nézett és elmosolyodott. Nem hittem a szememnek, először azt hittem, hogy az egész csak egy álom, de teljesen valós volt minden.
Alexa egy hosszú csókot adott Martinnak aki viszonozta azt. Öröm volt őket nézni, hogy ilyen boldogok. Nem akartam őket megzavarni, de nagyon kíváncsi voltam, hogy most mi is történt, így köhintettem, mire szétrebbentek. Martin csibész mosollyal méregette Alexát.
-Mi történ itt?- néztem Martinra majd megöleltem, próbáltam könnyeimet visszafojtani, de így is záporként hullottak.
-Ez elég bonyolult. A boszorkány idehozott titeket. Ez egy átjáró a két világ között. A Kapu. - Martin komoran nézet ránk, én és Alexa összenéztünk.
-Akkor mi meghaltunk? - Alexa tengerkék szeme tele volt kiváncsisággal.
-Nem. - mosolyodott el. -Ti nem. Mint mondtam ez egy Kapu. Megidézett engem az az asszony, hogy találkozni tudjunk. -Mondta és beletúrt világosbarna hajába. Odasétált Alexához, majd lenézet rá mert Martin egy fejjel magasabb volt. Kockás ing alatta egy fekete trikó, farmer amit öv egészítette ki, Nike cipőben volt, Alexa cicagatyában és egy bő mélyzöld pulcsiban volt. Kiegészítették egymást.
-Hiányoztál, nagyon
-És hogyan juthatunk haza? - kérdeztem.
-10 éjjelt kel várnotok arra hogy vissza mehessetek, de ezzel is van egy kis gond, mivel ti khm.. nem haltatok meg vagy ilyesmi ezért nem fogjátok sokáig birni itt, csak azt nem értem hogy hol vannak a többiek, és miért vagytok csak TI itt, csak egy röpke pillanatnak kellet volna lennie ennek a találkozásnak. Nem lenne szabad itt lennetek. Ezek szerint dolgunk van egymással, de azt se tudom hogy mi.
-És mi az A Kapu?
- A Kapu az átjáró a ti és Szellem világ között.
-Hogy érted azt hogy nem sokáig bírjuk itt?
-A szervezetetek nem sokáig képes elviselni a szellemek jelenlétét, hogy a lelketek mélyére hatolnak.
Az utolsó szavaktól a hideg borsódzott a hátamon és karjaimon. Alexa is nagyon ijedt volt.
-Akkor 10 nap múlva vissza tudunk menni?- kérdezte Alexa mikor felfogta hogy itt maradunk, és már-már könnyezet. Nem értett semmit és nem hitt a saját fülének.
- Ez nem lehet igaz.. - suttogtam magam elé. - Egyáltalán hogy lehetséges ez? Hogy itt vagyunk? És a holtakhoz megyünk? - a gyomrom is felfordult a gondolatra. Mély zokogásba kezdtem és a fejemet fogtam, úgy éreztem mindjárt elájulok. Nem.. nem lehet ez igaz csak álmodok... Igen ez csak egy álom.
-Csípjetek meg!!!- ordítottam és összeszorítottam a szemem hogy felébredjek, de mind hiába. Amikor ismét kinyitottam ugyanott voltam, Alexáék pedig egy kissé megilletődve néztek rám.
-Ne aggódj, más is így reagálna. - simogattam meg a vállam Martin, aki a könnyes szemű barátnőm derekát karolva szorította magához.
-De ilyen nincs, nincsen olyan hogy az egyik világból a másikba megyünk, meg is halhatunk nem? De meghalhatunk! És én nem szeretnék, haza szeretnék menni, érted?- néztem rá sírva. Ennek hallatán Alexa egy pillanatra eltávolodott Martintól és a cipője orrát nézte.
Mi lesz ha meghalunk?- kérdezte szomorkásan. Martin oda sétált hozzá és megcsókolta, Alexa szenvedélyesen simult hozzá. Hirtelen elájult és nem is kelt fel.
-Mi történt? -Rohantam a lányhoz.
-Nem tudom. - kiáltott kétségbeesve Martin, aki már Alexa fejénél térdelt.
Megszédültem, először fehérséget láttam, majd előttem is elsötétült a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése